Változások a foglalkozás- egészségügyi orvosi vizsgálatok rendjében – vagy mégsem?

Korábbi cikkünkben beszámoltunk már arról, hogy a Munkavédelmi Törvény szeptember 1-i módosításával bekerült új bekezdés szerint külön jogszabályban meg lehet határozni azoknak a foglalkozásoknak, tevékenységeknek a körét, amelyek esetén kötelező az előzetes- és időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat.

Sajnálatos módon korábban ezzel kapcsolatban félrevezető információk jelentek meg különböző – nem szakmai – hírcsatornákon, amelyek arra utaltak, hogy általánosságban eltörlik a kötelező orvosi alkalmassági vizsgálatokat, különösen az irodai dolgozók körében.

Korábban egységesen minden szervezett munkavégzésre vonatkozóan a 33/1998 (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szabályai voltak az irányadók függetlenül a munkáltató jellegétől, tehát elmondható, hogy a jogalkotó eddig is alkotott olyan jogszabályt, amelyben meghatározta azokat a veszélyeket, illetve károsító tényezőket, amelyek esetén kötelező az orvosi alkalmassági vizsgálat.

Kihasználva a törvény adta lehetőségeket idén októberben megjelent egy csokor ágazati miniszteri rendelet, mind azonos címmel és szövegezéssel (a munkára való alkalmassági vizsgálat kötelező elrendeléséről), melyek a helyzet tisztázása helyett sajnos rengeteg kérdést szültek (pl. A Közigazgatási- és Területfejlesztési Miniszter 10/2024. (X.3.) KTM rendelete).

A rendeletek 1. számú melléklete konkretizáltan felsorolja azokat a tevékenységeket (károsító hatásokat), amelyek esetén a foglalkozás- egészségügyi orvosi vizsgálat kötelező. Ebből a táblázatból kimaradt a képernyős munkavégzés felsorolása, azonban a helyes értelmezéshez és döntéshez az alábbi fontos szempontokat mindenképpen figyelembe kell venni:

  • Az ágazati rendeletek pontosan meghatározott ágazatokra vonatkoznak, melyeket az adott miniszter feladat- és hatáskörébe sorolnak. Ezek java része a miniszter irányítása alá tartozó közjogi intézmény (pl. büntetésvégrehajtás), habár nem teljesen egyértemű a rendeletek helyes értelmezése a jelenleg hatályos jogi szövegkörnyezetben a szakemberek számára sem.
  • A 33/1998-as rendelet továbbra is hatályban marad, így bármilyen szervezett munkavégzésre vonatkozóan az itt leírt szabályok továbbra is irányadók (pl. hogy képernyős munkavégzés esetén kötelező az orvosi alkalmassági vizsgálat).
  • Az 50/1999. (XI.3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről 5. §-a rendelkezik képernyős munkavégzés esetén 2 évenkénti kötelező látásvizsgálatról, amely a fenti rendeletektől függetlenül mindenképpen érvényesül.


    • Nem szaladhatunk el továbbá amellett a fontos tényező mellett sem, hogy az összes ide vonatkozó rendelet veszélyeket, illetve károsító hatásokat sorol fel. Annak megítélésére, hogy egy adott munkahelyen milyen veszélyek és károsító hatások jelenhetnek meg, munkabiztonsági- és munkaegészségügyi szaktevékenység keretében kockázatértékelést kell készíteni és abban meghatározni a munkakörökből és a tevékenységből adódó veszélyeket, kockázatokat.

    Csak ezek vizsgálata után lehet arról dönteni, hogy a munkavállalók számára az egyes munkakörökben milyen orvosi alkalmassági vizsgálatok szükségesek és milyen gyakorisággal, így adott esetben azt is, hogy mely rendelet mely paragrafusa érvényesítendő rájuk nézve.

    Annak eldöntése, hogy szükséges-e orvosi alkalmassági vizsgálat a munkáltató felelőssége, azonban korántsem egyszerű a kérdés, hiszen a foglalkozási megbetegedések és balesetek tekintetében a munkáltatónak objektív felelőssége van. Ez azt jelenti, hogy neki kell bizonyítania, hogy a károsító hatásokat megfelelően felmérte, és hogy meggyőződött arról, hogy a munkavállaló alkalmas a munka ellátására.

    A fentiekből adódóan akárhogy is értelmezzük a vonatkozó rendeleteket, nyugodt szívvel egyetlen munkakör esetén sem javasoljuk, hogy az orvosi vizsgálatoktól bármely munkakör esetén eltekintsenek a jövőben, akár így, akár úgy értelmezik a megjelent ágazati rendeleteket.