A távmunkavégzés megváltozott helyzete - 1. rész

Az utóbbi évtizedben főképp a nagyobb, és közülük is elsősorban az SSC szektorban tevékenykedő cégeknél volt jellemző, hogy valamilyen formában biztosították munkavállalóik részére az otthoni munkavégzést kisebb, vagy nagyobb mértékben, mintegy béren kívüli juttatás gyanánt. Hosszas tanulmányban lehet fejtegetni ennek előnyeit és buktatóit (és erről készült is egy tanulmány a MEF szervezésében 2016-ban – a tanulmány itt található: MEF tanulmány), azonban tény, hogy a nehézkes és kissé rugalmatlan magyar munkajogi és munkavédelmi jogszabályok útvesztőiben, illetve szélesebb körben elterjedt gyakorlat híján csak szűk körben valósulhatott meg az úgynevezett „home office”, vagyis részleges távmunkavégzés. Fontos hozzátenni, hogy maga a távmunkavégzés mint atipikus jogviszony sem nevezhető elterjedt gyakorlatnak idehaza annak ellenére, hogy a Munka Törvénykönyve 2012 óta részletesen rendelkezik róla; habár más országokban ennek elterjedt gyakorlata van és a multinacionális vállalatok cégkultúrájának köszönhetően lassan itthon is meggyökeresedik ez az intézmény.

A 2020-as koronavírus járvány érdekes fordulatot hozott ebben, mivel az első hullámban (tavasszal) hozott intézkedések következtében sok munkáltató korábbi gyakorlat és megelőző tudás híján is kénytelen volt bevezetni az otthoni munkavégzést – legalább részlegesen, vagy legalább bizonyos munkavállalók számára, - hogy biztosítani tudja a viszonylag zavartalan működést. Beugrottak tehát a mélyvízbe, és úgy tűnik, kezdenek megtanulni úszni.

A járvány második hullámára már sok munkáltatónál kialakult egy jól bevált gyakorlat erre, amit a saját tevékenységükhöz tudnak igazítani és talán már a munkavállalók is belerázódtak ebbe a furcsa, eltérő munkavégzési helyzetbe, azonban továbbra is sok kérdést vet fel, hogy milyen teendői vannak a munkáltatónak otthoni munkavégzés kapcsán munkavédelmi szempontból.

Kétrészes cikkünkben ennek hazai szabályozásában próbálunk némi iránymutatást adni

Az otthoni munkavégzés elrendelése

A magyar jogszabályi környezetben a részleges távmunkavégzés kifejezés felel meg annak, amit általában otthoni munkavégzésnek, vagy lánykori nevén „home office”-nak nevezünk.
Az Mt. szabályai alapján alaphelyzetben ezt minden esetben szükséges közös megegyezésben rögzíteni, kivéve, ha a részleges távmunkavégzés egyedi esetre vonatkozik és időtartama nem haladja meg összesen a 44 munkanapot (vagy 352 munkaórát) egy évben. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ha az otthoni munkavégzésben bármilyen formában rendszeresség van (például hetente egyszer engedélyezik), akkor arra nem elegendő az egyoldalú munkáltatói utasítás még akkor sem, ha egyébként a 44 napot nem haladja meg. Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy hány alkalommal engedi a munkáltató az otthoni munkavégzést és az hány munkavállalót érint.

Tavasszal a járvány első hullámában hozott 47/2020-as Kormányrendelet ettől eltérő szabályt állapított meg és lehetővé tette a munkáltatók számára, hogy az otthoni munkavégzést az átmeneti időszakban egyoldalúan is elrendelhessék időkorlát nélkül a munkavállalók részére. A veszélyhelyzet elmúltával azonban ez a szabály hatályát veszítette.

A második hullámban november 11-én hozott 487/2020-as Kormányrendelet ismét eltérő szabályokat vezetett be a távmunkavégzés kapcsán a veszélyhelyzet idejére.
A kormányrendelet szerint a veszélyhelyzet ideje alatt a munkavállaló és a munkáltató megállapodásban eltérhetnek a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénynek a távmunkára vonatkozó 196. §-ától, azonban a továbbiakban a munkáltató egyoldalúan nem rendelheti el az otthoni munkavégzést.

A munkahely fogalma és a munkavégzés helye

Munkavédelmi szempontból a munkavégzés helyének meghatározása igen lényeges, mivel a munkáltató munkavédelmi felelőssége otthoni munkavégzés esetén is fennáll és számára a Munkavédelmi törvény (Mvt.) kötelezettségeket állapít meg.
Az Mvt. 87. § 5. pontja szerint munkahelynek minősül minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a föld alatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából, vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak.
A törvény 9. §-a szerint pedig hatálya kiterjed minden szervezett munkavégzésre annak szervezeti formájától függetlenül. Az Mvt. távmunkavégzés esetére eltérő szabályokat is meghatároz. A 86/A. § (8) bekezdése szerint távmunkavégzés esetén munkahely az a munkaszerződésben a felek által meghatározott helyiség, ahol a munkavállaló az információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel rendszeresen a munkáját végzi.
A munkahely kijelölése a felelősség megosztása szempontjából kritikus: Távmunkavégzés esetén a munkahely kijelölésével, és más részletek meghatározásával lehetővé válik a felelősség bizonyos mértékű megosztása, azonban véleményünk szerint a munkahely kijelölése híján (ha a választást teljesen átengedi a munkáltató), a törvény általános szabályai a mérvadóak, felelősség megosztására nem kerül sor, azaz a teljes felelősség a munkáltatót terheli. Habár a törvény arról is rendelkezik, hogy a munkavállalónak együttműködési kötelezettsége van a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkahely kialakításában és fenntartásában, mégis biztosabbnak tűnik az a megoldás, amelyben pontosabban körül vannak írva a munkavégzés feltételei, így a munkavégzés helye is.

A munkaszerződésben vagy vannak módosításában tehát érdemes pontosan kijelölni a munkavégzés helyét, azaz a munkavállaló otthonát.
Az új, 487/2020-as Kormányrendelet szerint a veszélyhelyzet ideje alatt nem kell alkalmazni a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 86/A. §-át. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkavállaló rugalmasabban állapodjanak meg az otthoni munkavégzésről, a vállalkozás működéséhez, illetve a munkavállaló vészhelyzetben megváltozott igényeihez jobban igazodva.
Ez egyrészről azt eredményezi, hogy ez alatt az idő alatt úgy is megállapodhatnak a felek, hogy a munkavégzés helyét a munkavállaló szabadon változtathatja, szabadon meghatározhatja, másrészt lehetőséget biztosít a munkavégzés körülményeinek rugalmasabb kialakításában.

Cikkünk 2. részét itt éri el: A távmunkavégzés megváltozott helyzete - 2. rész